A naltrexon egy gyógyszer, amelyet elsősorban alkohol- és opioidfüggőség kezelésére használnak. Hatása abban rejlik, hogy blokkolja az opioid receptorokat az agyban, csökkentve ezzel az alkohol vagy opioidok által kiváltott eufóriát és vágyat.
Adagolási javaslatok:
A naltrexon adagolása egyénre szabott, és függ a beteg állapotától, a függőség típusától és a kezelőorvos ajánlásaitól. Általánosságban elmondható, hogy az alkoholizmus kezelésére napi 50 mg-os adag a leggyakoribb. Opioidfüggőség esetén a bevezető adag alacsonyabb lehet, majd fokozatosan emelik a kívánt hatás eléréséig. Fontos, hogy a naltrexon szedését mindig orvosi felügyelet mellett kell végezni.
Naltrexon analógok:
Bár a naltrexon egyedi hatásmechanizmussal rendelkezik, léteznek más gyógyszerek, amelyek hasonló célt szolgálnak a függőség kezelésében, vagy más opioid receptorokra hatnak:
Nalmefén: Hasonlóan a naltrexonhoz, opioid antagonista, de hosszabb a hatásideje.
Buprenorfin: Parciális opioid agonista, amelyet opioidfüggőség kezelésére használnak, csökkentve az elvonási tüneteket és a vágyat.
Metadon: Teljes opioid agonista, szintén az opioidfüggőség kezelésében alkalmazzák, de szigorúbb orvosi felügyeletet igényel.
Disulfiram (Antabuse): Bár nem analógja a naltrexonnak, az alkoholizmus kezelésében használják, azáltal, hogy kellemetlen tüneteket okoz alkoholfogyasztás esetén.